Az  LGT Emlékzenekar története

1993, Veszprém, tavasz. Ifjú, szárnypróbálgató titánok egymást méregetik a helyi „kultúr”-ban, hogy „Ki mit tud?”. Majd pizzák és sörök mellet megtárgyalják, hogy kinek mi jut az eszébe a másik zenéjéről. Az egyik csapat basszusgitárosa a másik csapat énekese mellé ül az asztalnál és motyog neki valamit az LGT-s feelingről meg Somlós hangról. A hatás nem marad el, csak a külvilág tűnik el pár percre, amíg beszélgetnek:
-Lenne kedved LGT-t játszani csak úgy, a magunk örömére?
-Lenne.
Két hónappal később a basszusgitáros zenekara megszűnik.
Telefon.
Énekes lelkes.
Tíz perc múlva jön a dobos is a basszerossal. Lett zongorista is, aztán mégsem. Aztán jött új. Meg lassan gitáros is került.
De addigra már csak egy hét volt hátra az első koncertig!
Napi 5 óra próba, 12 dal.

1993. augusztus 21. Királyszentistván, déli 11 óra: a Szent István-park avatása.
Izgalom, lelkesedés, 32°C, fedetlen színpad és nézőtér. Mindenki, Primadonna, Zenevonat, Rajongás. És rajongás. És rakenrollőrület, megvalósult álmok, zenészek fülig érő szájjal és SIKER! A zenekar megszületett és együtt is maradt.

LETT 1X(csak)1 ZENEKAR

A tagok:

Csongrádi Kornél-gitár
Holubecz Imre-dob
Nyakas Krisztián-ének, basszusgitár
Süle Zsolt-ének, billentyűs hangszerek
Vonderviszt Lajos-zongora

A banda első zongoristája Molnár Viktor volt, aki kitűnő muzsikus, de az első koncertet sem érte meg a csapattal, önhibáján kívül. Később azonban többször kisegítette a zenekart szorult helyzetéből. (Brrrrravo!) A Lajos és a Kornél úgy szállt be a produkcióba egy héttel buli előtt, hogy csak segítsenek és majd meglátjuk. Meglátták, maradtak. Mindenki legnagyobb örömére!
Azután jöttek a koncertek egymás után. Ősszel a drogellenes buli a Veszprémi Egyetem E épületének kamaratermében, ahol egy gombostűt sem lehettet ledobni, majd tavasszal a Zirci Buli, amiről videofelvétel is készült. Fergeteges fesztivál volt Dokinak hála!
1994-ben volt még a Kapolcsi Napok, ahol majdnem játszott a zenekarral maga Dés László is, csak nem találtak neki alkalmas szaxofont. (Nem oda készült.) Azután az első buli Somló Tamással!!! Ajka, művház, mérsékelt érdeklődés, de zabszem a gatyában.
Beindult a klubélet is Muraknak és az Enyhe Fintor Klubnak köszönhetően.

1995. Fájó búcsú. Csongrádi doktor úgy gondolja, hogy a fiából inkább fogorvos lesz, mint zenész. De mindenesetre előbb fogorvos. És a biztonság kedvéért Debrecenbe küldi és nem Budapestre. Minél távolabb, annál jobb, gondolja ő. Később persze azért a Kornél is többször kisegíti a zenekart  a bajból (meg nosztalgia, örömzene, miazmás).

Jön a Csoki. Csoknyai György, aki Krisztiánnal és Imrével játszott valaha az Aeroflugban, mielőtt az szétesett volna az LGT Emlékzenekar előtt.
Jön a Sziget Fesztivál is. Kedd, hajnali 2 óra, Vegyes színpad. Újabb zabszem: nagy terek, nagy cucc, nagyérdemű. Ésakkorasikermintazállat! A banda ráhúz, nem jött meg a következő. A roadoknak is jár a lábuk, nem csak a közönségnek. És mosolyognak!

A következő évek klubjárással telnek. Nyaranta fesztiválok (volt VOLT is) és közben megjöttek A FÚVÓSOK!!

Beke Gellért-trombita
Bérces György-szaxofon
Filus Ákos-szaxofon
Hovolka István-harsona

A rezesek egyébként katonazenészek és nagyon mobilisak. Az elmúlt 10 évben az LGT Emlékzenekarban megfordult a fél veszprémi Légierő Big Band. Ákos közben tűzoltónak állt, de jött helyette még egy trombitásfrédi a Marton Zoli. Azután később a Borika. A Varga Bori, aki szaxofonos. (Iiiiiigen, aki a Gymesben is fúj, bizony ő az!)

Telnek-múlnak az évek, hullámvölgyek és –hegyek. Közben átlag évi egy koncert az Artúrral, akinek köszönhetően
2001-ben az LGT Emlékzenekar eljuthatott az igazi Lokomotív GT igazi hajógyári szigeti igazi monstre fesztiváljára!!!
Cirkuszi sátor, déli 11 óra (ez ismerős valahonnét!) és szépszámú érdeklődő. Ferenczi Gyuri a szigetre befelé jövet megáll, mert azt hiszi, hogy a Presserék lejöttek jam-elni a nagyszínpadról. (Ezt saját füllel a saját szájából ám!) Hát kell ennél szebb dicséret?

A kisvasút azóta is pöfög. A legutolsó szép emlék Marosvásárhelyhez kötődik. Murak alkotott, mint már annyiszor. 
2006. nyara, Félsziget fesztivál. Ismét nagy tér, nagy cucc, nagyérdemű…

Mivel addig még semmilyen versenyt nem nyertünk, gondoltuk benevezünk az MRA „I. Tribute Band Tehetségkutató Verseny és Fesztiválra” (2007. június.2.) Erős mezőnyben szereztük meg az előkelő 1. helyet.

És a vonat zakatol tovább... Hogy hangosabban zakatoljon 2008-ban csatlakozott hozzánk Glück "Imhotep" Balázs, aki  mindenféle ütőshangszereket püföl veszettül.

A 2009-es évben új síneken futhattunk tovább, hiszen a zenekar végre elfoglalhatta az őt - már régóta  - megillető helyet a magyar színházi élet ragyogó csillagainak égboltján. (Tudom, hogy képzavar...)Történt ugyanis, hogy Vándorfi László, a veszprémi Pannon Várszínház igazgatója, főrendezője, mendezsere,  szellemi atyja és legfőbb mozgatórugója elérkezettnek látta az időt, hogy megvalósítsa régi álmát, egy LGT számokból álló musicalt. Amikor az engedélyekről tárgyalt a szerzőkkel, az anekdota szerint Somló Tamás megjegyezte: "..ugye élő zene lesz, hiszen ott van helyben egy kiváló zenekar...".  Hát így lett ez a cirkusz a miénk...

A húsvéti nyuszi közben meg tojt nekünk egy valódi menedzsert Fülöp Viki személyében (+számtalan barátnő). (Nem biztos, hogy a nyuszi volt, de hogy jól tette, bárki is volt, az biztos. :-) ) Azóta a vonat valahogy zökkenőmentesebben zakatol a síneken... Persze most már nincs sok esélyünk arra, hogy megtudjuk, mit mondana a csend, ha szóhoz jutna... :-)
De hát ugye: "valamit mindig valamiért..:"
 
A rezesbanda közben beújította Móré Nándit, az alt szaxofon Paganinijét és a magyar - nem pop - könnyűzenei anekdotakincs élő tárházát. Valószínűleg őt sem hagyhatták zongorázni sosem, ezért volt kénytelen megtanulni valami könnyebben cipelhető hangszeren...

És hát Erdély! Marosvásárhely, Csíkszereda, Nyárszereda...

2010-ben a határ nem a csillagos ég, hanem a csillagos kert (Stargarden) volt. Animals, Deep Purple, Omega, Tátrai és persze LGT Emlékzenekar... :-)

A magyar zene jó hírét most a Vajdaságba és Felvidékre sikerült elvinnünk egy turné erejéig. Mindig nagyszerű a határon túli területeken zenélni, de az meg különösen szívet melengető, amikor a tömeg az eső ellenére végig marad.

A tettes visszatér általában a régi helyszínekre, mi is ezt tettük a Zirci buli alkalmával. 

És hát persze Veszprém, utcazene fesztivál. Tömeg, tánc, együtténeklés és néhány video a YouTube-on az eredmény. Mégiscsak lehet próféta az ember a saját hazájában.

****

Aztán ez még csak a kezdet!        

Kérünk szépen mindenkit, akinek az arhívumában bármilyen felvétel szerepel, illetőleg dátumszerűen emlékezik bármely koncertre, illetve a zenekar bármely programjára, írjon nekünk és mi boldogok leszünk!
Kiszkösz
Tsók

LGT Emlékzenekar